Ez a vers igen gyorsan született..és nem is kiforrott..csak gondolathalmaz..pnéhány kósza fogalom, érzés megragadott, amiket lejegyeztem..ebből az egyvelegből tán egyszer kiforr valami...
Emlékszel…?
Emlékszel még széllel szállni,
Csillagokat lesni,
Meséket hallgatni…?
Requiem-ként száll a szélben a bukott angyalok hárfán zengő dala,
Múzsákat béklyózó lelakatolt láncok nászán kígyózva.
Csak sóhajtva remegik ajkaid a nevét…az Ő nevét…
Halványul, elmerül benned egyre mélyebbre az Ő arca,
Az Ő hangja,
Az Ő illata…
Emlékszel még hajába túrni,
Megölelni,
Megcsókolni…?
Mellkasára hajtva fejem álmodtam meg a Nimfák kertjének tárt kapuját.
Dobban a szív: Elpattan egy lánc.
Dobban a szív: Porrá mállik a lakat.
Dobban a szív: Kapun túlra sodorják az emlékek porát az égi seregek.
Dobban a szív: Tárt kapuba sóhajtom lelkemet.
Emlékeimben halványul szíved dalának hárfaszója,
Bukott angyalok csókolják lelkembe a borús kikötők, fátyolos látképét.
Emlékszel még Őt megölelni?
Emlékszel még Őt megcsókolni?
Emlékszel még emlékezni…?
/hiányzol.../
