Álmomban kering, körbeleng, körbeöleli a tagjaimat. Negédes, édeskés, ridegen borzol bele a hajamba. Mégis utána kapdosok... Emlékek csupán. Minden nagy volt, minden más volt..fények, illatok, zajok. Mintha reggel nimfák szőtték volna a nap fonalait, melyeket este csendben szörcsögő alakok téptek apró foszlányokká. Akkor élesen láttam, őszintén láttam, elhittem, nem csupán bizonygattam. Fecsegtem világom bugyrában rekedt lények kavalkádjáról, a fények sziporkázó játékáról, ügyetlenül kanyarintottam egy-két groteszk formát, mely rám mosolygott bizarr ábrázatával álmomban. Ma kinek bizonygathatom? Álmomban még látom, mikor a fák a fülembe suttogják azokat a régi történeteket, mikor lefújom a port a régi papírfecnikről...látom már, hogy az a világ nem veszett el, itt van. Csupán a világ kegyetlen valójától bujdokol. A nap sugarait szövő nimfák, az ágy alatt fészkelő sötét árny...mind-mind meglapul. Egészen addig, míg csak a szem lát egyedül...amint vak szemével látnánk a világot, úgy látnánk magunkban azt, ami körbeölelt, mikor a tükörben pipiskedve próbáltunk önmagunkkal farkasszemet nézni, mint egy ikertestvérrel, aki szintén a tükörben pipiskedve igyekszik megpillantani a túloldal valóságát.
2011,május 3.
,Holdszem'
Egy csipetnyi groteszk aláfestés a naphoz(muzsikák, és néhány munkám)(:
https://www.youtube.com/watch?v=EuzTsQVsU9Q&feature=related
https://www.youtube.com/watch?v=mMDtFQF6x10&feature=related
https://www.youtube.com/watch?v=J5VzkkdAtXs
