Kert...
Emlékszem...álmomban volt egy kert. Kapuját már réges régen beszőtte a borostyán, cikornyás kilincsét a rozsda már kikezdte, kulcslyukát a pók finom hálójával beszőtte. Egy holló kuporgott a kapu tetején, ezen a sóhajokkal teli trónon. Látott már könnyeket, látott már érből patakzó vérfolyamot, miután megszakadt még egy szív, ám Ő csak réveteg tekintettel ül ezen a sóhajokkal teli trónon.
Álmomban...elmékszem a kertre, mely idő előtt született,s idő után elfeledtetett.
Mondd csak... mikor éjfélt üt majd az ódon, vánszorgó mutatójú óra, mikor nincsen se ma, sem holnap, akkor az a holló gyászos károgással a szívében tovarebben majd?
Mikor nincsen se ma, sem holnap kitárja kapuját ez a szövevényes, álombéli sóhajokból szőtt kert. Madarak dala andalító hárfaszó...s minden lépéssel elpattan egy súlyos láncszem, minden lépéssel megreped egy néma porcelánmaszk.
Egy mély sóhajjal elpattan az utolsó láncszem is, az utolsó lépéssel szilánkjaira hullik a hamis,lelkedbe kacagó néma porcelánmaszk is.
Ám hajnal sző ismét béklyókat bokámra, a holló ismét kegyetlen trónján ül réveteg, s szilánkokon tovalejtem véres táncom.
Ismét néma maszkok kacagnak arcomba, egy törékeny, kegyetlen porcelánvilág...
Visszaálmodnám magam sóhajaim útján...
Holdszem 2010.február 3.
Egy szilánknyi csók
Halványuló, torz tükör a lét,
Egyre mélyülő barázdákkal.
Benne elfolynak a felhők, s csillagok,
Onnét porba hullanak az elkárhozott angyalok.
Apró szilánkok festik vörösre az eget,
Némán károgó varjak tépik a szívemet.
Ám lelkem mézédes mámorban
Csókot lop egy szilánk tükréből.
Egy szilánknyi csókot a varjak szívébe lehelek,
Suhogva emeljék fel a vérző égbe,
Lelkem tükrön túli sóhajai
Ne epedjenek érte.
Egy tükörnyi szilánk,
Egy szilánknyi csók,
Vérző szívem,
Ajkamon égbe lehelem…
2010.jan.7.
Muzsika:)
https://www.youtube.com/watch?v=IXTT5CCwDbU&feature=related
