Nos...van megint egy két írásom...remélem érdemes elolvasni:)
Vihar…
Éjszaka van, csend van…
Álmosan pislákol a mécses lángja,
S fák levelét susogtató lágy szellő,
Jelzi…jelzi a vihar közeledtét.
Egy koppanást az ablakon követ még egy, s még egy…
Sötét fellegekből aláhull a zuhatag,
Szél cibálja, tépázza a fákat,
S égi háború dala tombol a sötét fellegekben.
Eme földöntúli lárma…csupán nekem melódia?
Minden esőcsepp egy halk szívdobbanás,
Cikázó, fürge villámok vad tánca,
S égi dörrenés…ohh, égi istenek kürtje az.
Miért fordulnak el rémülettel teljes szempárok?
Miért fogják be fülük a hallók?
Miért ölt fátylat félelem a szívben?
Miért….?
Odakinn arcomba süvít a szél,
Arcomba csap a frissítő zuhatag,
Rózsák puha szirma táncol körbe,
S égi melódia, mi táncra buzdít.
Fájdalmasan nyikorog a kerítés,
Zúgolódva susognak a fák,
Ütemesen csapkodja a szél az ablakot recsegő gallyakkal.
Eme gyászos melódia kíséri táncom az esőben…
Utolsó csillag
Miképp emésztenek a vágyak,
Akképp sárgulnak a nyárfalevelek,
Akképp hullajtja vörös rózsa szirmait,
S akképp hull fagyos dér a tájra.
Csak annyit…csak annyit kérek,
Mikor kihuny az utolsó csillag fénye,
S lehull a rózsa utolsó szirma,
Súgd…sustorogd nevem a bús szélbe.
Károgják varjak vérző szívvel,
Mit fekete rózsák andalító muzsikája szór e tájra.
Sárga levelek vigyék hírül,
Az utolsó csillag is az égen…már oly halovány.
Világítsák meg szentjánosbogarak,
A letűnő csillag útját,
S midőn sötétség hull a deres tájra,
Farkasok dala siratja az utolsó csillag letűnését…
2008.július 7.
Holdas éjt!
Holdszem
